Eugén

Már lerágtam a fél kezem, mert nem kapok levelet attól, akitől amúgy nagyon várnám... De rossz:(

Nahát érdekes. Nem nagyon vagyok otthon a médiaszemélyiségek életében, ezért nem is nagyon tudtam névről, ki ő, de mostmár (látva beszélgetését Joshival) dereng.

Nem tudom, ki hogy gondolja, de azt hiszem, öngyilkosság előidézésének szempontjából egyszerűen teli találat volt meghívni a beszélgetőshowba, mert az öreg Joshi olyan mértékű pszichológiai hozzá nem értést mutatott, hogy akár a vágóhídra is küldhették volna helyette. Leesett az állam, amikor láttam, hogy ennek az embernek magán kívül senki, vagy a magáén kívül semmilyen vélemény nem létezik a világon. Vajon jó az ilyen egy beszélgető show műsorvezetőjének? Csak mert egy idő után unalmas lesz, ha mindenkinek megmondja a magáét, de valójában nem érdeklődik, nem próbálja legalább kicsit megérteni az alanyait, és ennek megfelelően nem tesz fel okos kérdéseket, csak a saját igazára próbálja rávezetni, ráerőszakolni őket.. Egész vicces volt látni (persze csak ironikusan mondom) ahogyan végig próbálta kizárni a másik véleményét, majd a végén egy kedves bejátszással jócskán meg is alázta és megfosztotta a maradék életkedvétől, méltóságától is. Hát, így kell ezt csinálni...

Mostanában azon gondolkodom, hogyan, és miért lettem én tetű. Pont olyan dolgokat csinálok, mint amikről folyton csak le akarom beszélni az embereket (a barátaimat) de lényeg, hogy a kialakult értékrendemmel nem összeegyeztethetők. Igazából csak félelemből van az egész. Hogy nem mondom meg, mikor meg kéne, egyáltalán nem mondom meg, pedig fontos lenne, nekem. Másnak meg rossz. Utána meg nekem is rossz. Na ezért nem, viszont a kényelemért cserébe feláldozok valami olyasmit, amire mindig vágytam, hogy olyan legyek. A legjobb barátomnak a Barátomat tekintem, ezt csak ő nem tudja. Következésképp mindent jólesne neki elmondani, pl jaj, ez meg ez tök tetszik nekem (értsd hím) vagy mekkora fasz volt velem tegnap a barátom (igen, te szívem, csak neked ezt nem mondhatom el) de ő meg pont nem így gondolja, hanem úgy, hogy én a barátnő vagyok, a csaj, és nincs közöm az ilyesmikhez őbelőle. Ja belegondoltam, és ha ő így kezdene viselkedni velem, mint ahogyan leírtam, hogy én szeretnék vele, akkor kiborulnék, de legalább egy véresen őszinte viszony lehetne közöttünk. Ami azért nagy lépés, talán minden kapcsolatban. Akárkivel. De egy idő után az ember a lelki rezdüléseinek legfontosabbjait talán pont a kedvesének nem tudja elmondani, pedig arra vágyik. Engem bántalmaznak. (De hülye szó, miért kell a bántást becézni:)?)Már rég beismertem, és rossz is nekem, és az olyan nőket folyton csak hülyének mondom, akik nem lépnek ki az ilyesmiből, pedig aztán én vagyok közülük az egyik nagy "ragaszkodó." Nem, nem ver senki, de nagyon sokszor úgy érzem magam, mint a kutya akit leszidtak. Leginkább ehhez tudnám hasonlítani az érzést, bár még nem voltam kutya, de vmi olyasmi. És miért jó ez nekem? Nem tudom. Most jöhetne egy pszichológus aki elmondja, hogy miért alakult bennem ki az, hogy szeretem, ha van felettem egy uralkodó lény, aki a legmesszebbmenőkig belém tiporhat, de utána még én akarok bocsánatot kérni. A legrosszabb, hogy megmondom a magamét, nem nagyon szoktam hallgatni, ha valami sérelem ér, de utána nem történik semmi. Én pedig megyek tovább ezen a vidám ösvényen és ragaszkodom. Másodszorra is megmondom, akkor se semmi. Nem baj, fontosabb, hogy azt hihetem, hogy szeretnek. Jó ez nekem? Nemö. Mi kéne, hogy megváltozzon? Fogalmam sincs.

Végre sikerült befejeznem. Megtekinthető a vajling nevezetű blogomban.

Elutaztak rokonjaim. Apám rámmaradt. Nem tudom, hogyan birkóznak majd meg az új élethelyzettel, mert nagyon messzire mentek. Mindenesetre én már ma vártam, hogy nyíljon az ajtó. És még ezt kell csinálnom egy évig, ha le nem szokom róla. Nemsokára teljesen egyedül. Nem teljesen, de lényegesen több egyedül töltött éjszakám lesz, mint eddig. Le kell szoknom a horrorfilmek nézéséről, meg a túl késői lefekvésről, mert még a végén kitör rajtam az agybaj. Nos ennyi volna. Próbálok folytatást találni a versesmesémnek.

Lali nevű ismerősöm egyébként sajnos nincs.

Hogy én csak ezekkel a hülyeségekkel tudok foglalkozni? Nemigaz. De most nincs kedvem izgiket írni. Igazából senem az önjelölt újságírók táborához nem csatlakoznék, csak ha már nagyon megszállt a mondanivaló, viszont azt se akarom, h csak azt írjam meg, napjában hányszor megyek ki pisilni, meg találkoztam -e a Lalival. Na és ez lesz a vége kéremszépen! Majdaztán biztos jönnek még szebb napok.

ÚÚÚÚristen eszembe jutott a legújabb kedvenc reklámom. Éljük át, ízlelgessük! Vajon milyen iszonytató érzés lehet az, ha egy embert elhívnak zsúrba, de a lábgombája miatt még twisterezni sem képes? Milyen lehet, ha egyszerűen sehol nem találod a helyed, kiszolgáltatott vagy, mert akárhányszor a twister egy kék színű korongjára lépsz, az nyomban bepirosodik, de ha ez nem lenne elég, még az egyensúlyod is elveszted és eszméleted vesztve zuhansz a mélybe? A többiek meg csak nevetneeeeek muhahááá! Hát a legrosszabb rémálmomban ne jöjjön elő.

Én is láttam a raptor island -et! Fú nagyon jó volt. Én eddig ilyen technikával még nem találkoztam 2000 után készült filmben, azt hiszem papírmasédínókat raktak az emberek mellé, de ha azt nem is, akkor a national geographic valamely ismeretterjesztő filmjéből lopták őket. Legalább volna valamicske háttere ennek az egésznek...DE A sztori a következő: Dél-Kínai erdőben kommandóscsapat kommandóz, (díszlet: badacsony) (a tengerről jöttek ide, az meg stúdió, de rosszabb mint a 60-as években) és rálelnek az óriási barlangban lévő velociraptorfészekre. Idézet: "A magas hőmérséklet inkubálta őket, mutálódtak." Így már értem is, miért alkotnak egy kis falut. Na lényeg a lényeg, a papír elektrosztatikus tulajdonságát kihasználva inkább kis dínó és emberfigurát vágtam ki, feltapasztottam a tv-re, és így egész élvezhető volt a film (néha változtatni kellett azért a helyzetüket). Egész élethű volt! Aztán a történet végén törvényszerűen bekövetkező morált meg nem várva inkább aludni tértem.

Jaj még eszembe jutott mindentől függetlenül!

Mér van az, hogy a srácok az első barátnőjüket általában úgy választják, hogy mindegy, milyen esztétikai élményt nyújt, mindegy, mennyire okos (többnyire buta és idegesítő) hanem viszont mozogjon és legyen testmeleg? Ez azért költői kérdés is, mert sejtem ám.

Beteg vagyok. Voltam inkább. És utálom a szar reklámokat. Pedig ilyenkor, bezárva az ember sokkal jobban rájuk van utalva. Micsinálsz ha nem tudsz mozdulni de unatkozni sem akarsz? tvzel. Legalábbis én. Tiszteletem annak, aki nem. Azt hiszem, azért megpróbálhatnának végre valami újjal előjönni Lőkös Lajos mosógépszerelő helyett, aki igen megnyerően az idősödő ámde jóképű szakurak mosolyával közli, hogy atomkatasztrófa fog bekövetkezni, ha nem kálgont használol. Nénik! Jó ez nektek? Nem örülnétek valami változatosságnak ti is? Ez nektek nem égő hogy ezt kell nézni? Na. Aztán van a venis oxieksön, attól meg tényleg kiugrom a gatyámból, egyszercsak rámordít a csávó burnótos orrhangon, mindig az előbbi márkát emlegetve, ekkor szoktam felkerekedni és villámsebességgel odavágni valamit a kikapcsológombhoz és olyankor már nem érdekel higy a műsort se látom, és nem csak attól a seggarctól szabadultam meg. De majd én! Jövök, nagy reklámszakemberként és komolyan arra fogok törekedni, hogy ezeket a mosóporos-gépes reklámokat kiirtsam a világból és az emberek szívéből. Úgyis valami effélét tanulok a főiskolán. Persze nem ez az életcélom, de ha sikerülne, már úgy érezném, letettem valamit az asztalra. Bár a venises levágott fejét tehetném. Vagy legalább a szinkronhangjáét. Elnézést, tudom, a pénz nagyúr. de az istenért, ne vállalja már! Nem ismerem, de már most a halállistámon van. Na köszönöm.